Kinn ültem a hátsó kertben a hintaágyunkon, kezemben a Twist Oliver. Tényleg túl korán pakoltam be, jobb híján elkeztem olvasni, nem mintha nem szeretném a könyveket, sőt! Imádok olvasni, azt hiszem ezt anyától örököltem.
- Á, hát itt vagy - megugrottam házvezetőnőnk váratlan hangjától. - Gyere, kész a vacsora.
Felálltam és besiettem a házba, a konyhában leraktam a könyvet az asztalra és nagy léptekkel az ebédlőbe mentem. A küszöbön megtorpantam, apám háttal ült nekem. Viselete a szokásos volt, kifogástalanul vasalt ing, zakó és a hozzá tartozó nadrág. Haja rövid és barna, magas, tornász testalkat, ugyanis régen bajnok volt lólengésben, de a szülei befolyásolása által ezt a szenvedélyét elhagyta, iskolaigazgató lett és a sport, második "hobbi" szintre csúszott le.
Lassan odamentem és leültem a mellette lévő székre. Szinte észre sem vett, teljesen belemerült a kezében tartott újságba. Csak lehajtottam a fejem és vártam, hogy Molly hozza az ebédet, ami kisvártatva meg is történt.
- Jó étvágyat - mondtam halkan.
- Neked is - felvette a kanalat és enni kezdte a levest.
Az egész lakásban csak az evőezközök zaját és Molly halk dúdolását lehetett hallani.
- Köszönjük, ez igazán finom volt, hiányozni fog a főztje - törölte meg a száját apa, amikor Molly az utolsó koszos tányért is elvette az asztalról.
- Ha ezzel azt akarja mondani, hogy hiányozni fogok, akkor köszönöm, maguk is hiányozni fognak nekem - mosolygott.
Mollyt mindíg is családtagként kezeltük, nagyon rossz őt itt hagyni.
- Kislányom, menj fel a szobádba és pakolj össze - nézett keményen a szemembe.
- Már reggel bepakoltam.
- Akkor menj és segíts Mollynak mosogatni.
- Megyek, uram - felálltam az asztaltól és bementem a konyhába.
Miután végeztem felmentem a szobába. Mindenhol dobozok, a koleszba ezeknek maximum a negyedét viszem, a többi apa házában kap helyet. Ott ki lesz alakítva nekem egy szoba, amit birtokba veszek, ha jönnek a szünetek.
Eltoltam egy nagy dobozt a fürdőszoba ajtó elől, hogy be tudjak menni. Engedtem magamnak meleg vizet, tettem bele egy kis fürdősót és elővettem a pizsamám. Felkötöttem derékig erő fekete hajam, levetkőztem és bemásztam a vízbe. Egy órát, ha nem többet töltöttem a kádban, már tiszta ránc volt a bőröm. Kiszálltam, felöltöztem és fogat mostam, de már annyira fáradt voltam, csodálom, hogy nem aludtam el a fogkefével a számban. Visszamentem a szobámba és bebújtam a takaró alá.
- Kislányom, gyere már, ne húzd az időt! - kiabálta apa már a kocsi előtt állva.
- Persze, siessek, de azért nem segítenél lecipelni a bőröndöt - morogtam halkan.
Odamentem a csomagtartóhoz és bedobtam az utolsó csomagot.
- Mehetünk - vágódtam be mellé az anyós ülésre.
Beindította a motort és elindultunk a már egy órája úton lévő teherautó után. Azt beszéltük meg, hogy először elmegyünk apu házába, ott a bútor szállítók kipakolják a holminkat és én onnan elmegyek kocsival a koleszhoz. Apu ragaszkodott hozzá, hogy vegyen nekem egy új autót, ami már ott áll az új otthona előtt.
- Inkább laksz egy kollégiumban, mint egy nagy és kényelmes otthonban? - szólalt meg hirtelen.
- Már elmondtam, hogy miért döntöttem így, apa. Kérlek ne kelljen mégegyszer.
- Rendben, te tudod.
Ezen kívül az egész utat csendben tettük meg, amikor odaértünk megvártam a bepakolást, majd aputól egy halk elköszönés után bepattantam a kocsimba, beírtam a GPS-be az útirányt és már repesztettem is. Nagyon szoktlan volt vezetni, utoljára három hónappal ezelőtt voltam kormány mögött.
Beálltam egy parkolóba a kollégium előtt és kicibáltam a holmimat a csomagtartóból. Igazából rosszabbra számítottam, kellemeset csalódtam. Az épület fehérre volt festve, szerintem nyár végén mindíg újra mázolják, hogy a tanév kezdetére úgy nézzen ki, mintha új lenne és az ablakok is újak voltak. Mindenhol diákok nyüzsögtek, a koleszhoz tartozó park is tele volt velük, felszabadultan beszélgettek.
Lassan besétáltam a kétszárnyú ajtón és odamentem a portához, ahol egy mogorva tekintetű nő fogadott. Elmondtam a nevem, mire a kezembe nyomott egy kulcsot és elkezdett magyarázni a házirendről. Elég gusztustalan volt, mert egy hatalmas olvadós cukor volt a szájába és folyamatosan cuppogott beszéd közben.
- Elnézését Mrs...
- Miss! A helyes megszólítás, Miss Anders.
- Miss Anders, ebben a kollégiumban fiúk és lányok egyaránt laknak?
- Igen, a lányok a bal, a fiúk a jobb szárnyon. De este nyolc óra után nincs egymáshoz mászkálás, és tíz órakor lámpaoltás van! Aki ezeket nem tartja be és bármi szabálysértést követ el, az súlyos következményeket von maga után!
- Értem - bólogattam és igyekeztem nem a cukorra figyelni.
- Remek, itt vannak a könyvei, egy kinyomtatott példány a házirendről és az órarendje.
- Köszönöm, akkor megyek is - vettem át a hatalmas pakkot Miss Anderstől.
- Várjon kisasszony, van itt még...
- Jónapot Miss Anders! - suhant mellém egy lány. - Hogy van ma? Jól? Szuper! Had jegyezzem meg, hogy nagyon csinos a kosztümje, de nekünk mennünk kell, körbevezetem az új lányt - elvette a könyveim felét és a másik kezével maga után rántott.
- Förtelmes ez a banya, bleh! Hányas a szobád? - nézett rám a folyosó közepén.
- Aaaa...negyvenkettes - vettem elő a zsebembe csúsztatott kulcsot.
- Én is abban lakom, mekkora szerencse, gyere utánam! - vigyorgott rám.
Beszálltunk egy liftbe és a lány megnyomta a negyedik emelet gombját.
- Ja, egyébként Melody vagyok, Melody Sanders - nyújtott kezet.
- Chris Barnes - ráztam meg jobbját.
- Chris, mint Christina?
- Legyen csak Chris...
- Rendben, megérkeztünk, na gyere - végigvezetett egy hosszú folyosón, majd benyitott a negyvenkettes szobába.
Ledobta a könyveim egy íróasztalra, majd mosolyogva széttárt a kezeit.
- Isten hozott az új "otthonodban" - mutatott macskakörmöket. - Ez lesz a te ágyad és asztalod.
- Köszönöm. Le kell menjek a bőröndjeimért, a nagy sietségben lenn felejtettük.
- Ha vársz egy percet, akkor mindjárt jön az erősítés - amikor kimonta hangosan kopogtak az ajtón. - Már itt is van.
- Szia, bébi - jött be egy srác az ajtón, majd mosolyogva megállt előttem. - Szia, Sean Wilde vagyok.
- Chris Barnes - pislogtam zavartan.
- Bébi, körbevezetted már? - nézett Melodyra.
- Még nem. Figyelj, lenn maradtak a cuccai, felhozod, addig mi elindulunk - csókolta meg.
- Persze.
- Akkor menjünk - ragadott karon Melody és már húzott is ki a szobából.
- Köszönöm - intettem még gyorsan Seannak, aki csak vigyorogva biccentett.
Lassan körbe sétáltunk a koleszt, minden szegletét bejárva, a végén azt hittem már leszakadnak a lábaim.
- És itt az utolsó állomás, a fürdő - nyitott ki egy nagy ajtót.
A fürdőszoba hatalmas volt, rengeteg zuhanyzóval, ennyi lány nem is volt az épületben.
- Jó nagy - néztem körbe.
- Az bizony, de előre figyelmeztetlek, koedukált.
- Koedukált? Úgy érted, együtt kell fürödni a fiúkkal? - meredtem rá hatalmas szemekkel.
- Igen, tudod az iskola, ami pénzt kap, inkább az egyetemre költi, ezt a helyet maximum minden nyáron lefestik. De ne aggódj, minden kabinnak van függönye, nem látnak majd illetéktelenek...reméljük. Na de menjünk vissza.
A szobába visszatérve, már a holmijaim fogadtak.
- Köszi Sean, ha egyedül hoztam volna fel őket, tuti még csak a másodiknál tartanék.
- Nincs mit. Chris, eljössz velünk pizzázni? - vette fel a kocsikulcsát.
- Azt hiszem kihagyom, mire kipakolok késő este lesz, de azért kösz.
- Te tudod, szia - köszöntek el.
- Sziasztok.
Igazam is lett, kilencre végeztem és volt egy órám, hogy fürödjek. Remélem senki nem megy most zuhanyozni rajtam kívül, na jó remélem egy FIÚ sem. Ennek a helynek csak ez a koedukált fürdő a hibája. Összeszedtem a pizsamám, a fogkefém és a sminklemosóm és elindultam. Nagy szerencsémre senki sem volt odabenn, így nyugodtan letusoltam, fogat mostam és leszedtem a sminket az arcomról. Nem mintha a szempillaspirálnál és szájfénynél többet használnék. Mire visszaértem a szobába Melody még sehol sem volt, pedig negyed óra múlva lámpaoltás, de mindegy, annyira elfáradtam, hogy gyorsan bebújtam az ágyba és már aludtam is.
- Jó reggelt - ugrott Melody az ágyra, mire én válaszul lelöktem. - Ouch...Gyere kelj fel, egy óra és tanítás.
- Micsoda? - ugrottam fel és rohantam a szekrényhez egy elfogadható ruhát keresni.
Felvettem egy skinny jeanst, egy atlétát és kötött pulcsit, a hajamat oldalra fontam és felvettem egy tornacipőt. Mindezt egy fél órás rekord idő alatt.
- Az első óránk ugyan az, gyere! - futottunk le a lépcsőn. - Van kocsid? Ha nincs, marad a busz.
- Van, erre - gyorsan beszálltunk és már mentem is, amerre Melody mondta.
- Szép autó, Mercedes ugye?
- Igen, köszönöm, itt vagyunk!
Végigrohantunk az egyetemen és bevágódtunk a történelem terem ajtaján, mire mindenki odakapta a fejét. A tanár összehúzott szemöldökkel nézett ránk.
- Egy percet késtek hölgyeim! Örülök, hogy megtisztelt a jelenlétével Miss Sanders - pillantott Melodyra, aki lesütötte a szemét és megszorította a kezem.
- Elnézést professzor úr, az én hibám. Új vagyok itt és véletlenül rossz irányba vezettem...
- És kit tisztelhetünk magában?
- A nevem Chris Barnes - néztem a szemébe.
- Chris? Mint Christina? - tették fel már másodjára ezt a kérdést.
- Nem...Christmas - montam halkan.
- Tessék, nem hallottam - jött közelebb.
Remek! Jól kezdődik az első nap.
- Christmas - mondtam már sokkal hangosabban.
- Nos, Christmas Barnes, foglaljon helyet.
Lassan felsétáltam a lepcsőkön és körülbelül középen leültem (ott volt még egy hely). Jobb oldalamon ült Sean, aminek nagyon örültem, rögtön rám mosolygott, bal oldalt pedig egy srác, akinek a kézen és a mellkasán -fehér pólóján át látszott- is van tetoválás, barna haja és barna szeme van. Tipikus rosszfiú, pont olyan, akitet el szoktam kerülni. Úgy tervezem, ez most is így lesz. Látszólag nem érdekelte, hogy odaültem, továbbra is csak firkálgatott a füzetébe. Elővettem egy füzetet és egy tollat és jegyzetelni kezdtem.
- Tehát Christmas - bökött meg Sean. - Szép név - kuncogott.
- Ne is mondd, legyen inkább Chris - mosolyogtam rá.
Úgy érzem ez a nap hosszú lesz.
