5.fejezet - Hiszti

Az öltözőben beszélgettem a lányokkal balett előtt, most sokkal felszabadultabbak voltunk, mint első órán. Igazán kedvesek, főleg Amber, vele nagyon sok témát kiveséztem.
- Gyerünk hölgyek! - kopogott kettőt a kulcsával az edző. - Ezen az órán az ugrásokat fogjuk gyakorolni! Vágjunk is bele!

- Soha nem fájtak még ennyire az izmaim - nyafogtam Melodynak a menzán. - Bepróbálkoztunk azzal nála, hogy ma péntek van, de erre még jobban bepipult és guggolásokat csináltatott velünk.
- Ú, elég keménynek hangzik.
- Helló csajok - vágódott le Mel mellé Sean.
- Szia...sztok - állt meg a villa a kezemben, ahogy megláttam Tetkóst.
- Szasztok - és leült MELLÉM!
Senkit se zavarjon, hogy még van hely Sean mellett, na mindegy.
- Milyen órátok lesz? - nézett körbe Melody.
- Gazdaság földrajz - fintorodtam el.
- Nekem is - mondta Sean.
- Emelt biosz és, ha jól tudom Dave neked is, ugye? - nézett rá barátnőm, mire ő bólintott egyet.
- Remek, akkor menjünk is mielőtt becsengetnek - álltam fel idegesen.
- Nyugi Chris, még van öt perc.
Nagyon is jól tudtam, hogy van még öt perc, de egyszerűen képtelen voltam elviselni Tetkóst magam mellett. Idegesített a jelenléte, nem tudom miért.
- De idő mire odaérünk - erősködtem.
- Jól van, menjünk Türelmetlen Kisasszony - állt fel kelletlenül Sean, adott egy csókot Melodynak és elindultunk a terem felé.
Három perccel előbb értünk oda, de inkább ülök itt és beszélgetek Seannal, mint hogy Dave mellett legyek.
- Na ki vele, mi a baj?
- Nem értem mire gondolsz - néztem értetlenül.
- Miért kellett olyan hirtelen elfutni a menzáról, amint odaértünk? - húzta össze a szemeit.
- Már mondtam, időben...
- Igen tudom, de most az igazat mondd! Baj van? Nekem elmondhatod. Zavar téged Dave?
Ó, mennyire fejen találtad a szöget! Nem mondhatom neki azt, hogy igen, mert ők legjobb barátok. Nem akarok konfliktust.
- Nem, dehogy. Csak - gondolkoztam valami kifogáson, ami nem hallatszik nevetségesen. - kicsit stresszes vagyok. Sok vizsgát írtam ezen a héten és a matekot is utolsó órán fogom kikapni.
- Értem, de emiatt igazán nem kell aggódnod, biztosan jó lesz - mosolygott rám.
- Remélem és köszi.
Igaza is volt, a matek dolgozatom ötös lett, száz százalékos. Ma megyek apához, örülni fog neki. Ahogy kiléptem az iskola kapuján, megcsapott a hideg őszi levegő. A kezemet elrejtettem a dzsekimben és gyorsan az autóm fele siettem, de félúton elállták az utam.
- Chris, csakhogy megvagy! Este bowlingozni megyünk, nem jössz velünk? - kérdezte Melody.
- Ne haragudjatok, de ma apát látogatom meg.
- Ó, hát akkor majd bepótoljuk - nézett rám csalódottan barátnőm.
- Igen, akkor sziasztok.
Beszálltam a Mercedesbe és beütöttem apám házának GPS koordinátáit, de idő közben eszembe jutott, hogy elugrom a közeli szupermarketbe. Le merném fogadni, hogy apám hűtője teljesen üres és már egy hete pizzán él. Bevásároltam és már repesztettem is tovább.
- Szia apa - léptem be a kulcsommal a bejárati ajtón.
- A konyhában!
Ahogy sejtettem, pont most akart befalni egy doboz pizzát.
- Tedd csak le! Hoztam kaját, majd én főzök neked - pakoltam fel a szatyrokat a pultra.
- Remek. Mi a helyzet a suliban?
- Minden szuper, vannak barátaim és jó jegyeket kaptam.
- Helyes.
- Igen - hajtottam le a fejem.
Azt hittem jobban fog örülni a látogatásomnak, de megint felvette ezt a hadnagy szerepet. Elkezdtem főzni és ő bevonult a nappaliba tévézni. A kedvencét fogom készíteni, fűszeres csirkemellet jázmin rizzsel. Nem bonyolult és nem is tart olyan sokáig, hogy éhen haljunk. Melodyék most biztos már a bowling pályán vannak és jót szórakoznak. Lehet, hogy nekem is velük kellett volna mennem, mert itt apámmal szórakozni aztán nagyon lehet. Amúgy nagyon örülök, hogy sikerült barátokat szereznem, nagyon féltem attól, hogy majd kirekesztett leszek és senki nem lesz mellettem. Azért lássuk be, a magánynál szarabb dolog nincsen. én már csak tudom. A középsuliban is csak Ben barátkozott velem, akivel később összejöttünk, de rájöttem, hogy megcsal és engem is csak megfektetni akart. Pechjére nem sikerült, de a szívemet rendesen ripityára törte.
- Apa, kész a vacsi.
Megterítettem és enni kezdtünk. Ahogy láttam egy kicsit felderült az arca a kaja láttán.
- Pont olyan, mint édesanyádé - mondta.
- Köszönöm - nyeltem egy nagyon, hogy visszatartsam a könnyeim.

- Hű, elég letörtnek tűnsz - állapította meg Melody, ahogy beléptem a szobánkba.
- Neked is szia. Csak elfáradtam - terültem el az ágyon.
- Milyen volt a látogatás?
- Jó. Milyen volt a bowling?
És Melody legalább fél óráig beszélt. Hálás vagyok neki, így legalább elterelte a figyelmem a tényleges problémámról.
- És jött egy unikornis, aki lepukizta Sean arcát és lepkéket kezdett köpködni...
- Mi van? - néztem rá értetlenül.
- Chris, látom, hogy nem is figyelsz. Mi a baj?
- Semmi, stresszes hetem volt. Elmegyek fürdeni.
Felkaptam a neszesszerem és egy levél gyógyszert elrejtettem a pizsamám és a törülközőm közé, gondosan figyelve rá, hogy Melody ne vegye észre és elmentem a közös fürdő felé.
Furcsa, hogy senki  sincs itt, pedig csak nyolc óra van. Mondjuk péntek van tuti mindenki bulizni ment, nem olyan nyomik, mint én. Amikor törülköztem valaki bejött. Kilestem és majdnem hisztérikus nevetésben törtem ki. Ugyanaz történt, mint legutóbb, Tetkós állt előttem egy szál alsónadrágban. Ahogy elnéztem neki is uralkodnia kellett a röhögőgörcs ellen. Mivel tanultam múltkori esetből, a ruháimat nem kellett újra bekönyörögnöm. A gyógyszereimet ismét elrejtettem, felöltöztem és kimentem fogat mosni. A lehető leggyorsabban akartam végezni, mert ma nem voltam vidám hangulatban. Még a depresszánsokat sem tudtam bevenni. Tetkós vigyorogva odaállt mellém és elkezdte ugyanazt a tevékenységet, amit én már három perce csinálok.
- Baj van? - nézett rám.
- Nem - morogtam.
- Mondd el.
- Nincs bajom.
- De látom rajtad.
- Miért mondja ma mindenki ezt? NINCS BAJOM! Még ha lenne is, azt nem veled osztanám meg! - kezdtem el kiabálni.
- Nyugodj le, ne kiabálj velem!
- Miért nem tudsz békén hagyni?! ELEGEM VAN BELŐLED!
- AZT MONDTAM, HOGY NE KIABÁLJ VELEM! - olyan ideges volt, hogy láttam kidagadni az ereit a nyakán. - Tudod mit?! Cseszd meg a problémáidat! - kirontott a fürdőből és jó erősen bevágta maga mögött az ajtót.
- SZIA! - ordítottam utána, remélve, hogy meghallja.
Mérgesen fújtatva bevettem a bogyókat és visszamentem a szobába.
- Már huszadjára csörög újra a telefonod. Nem akartam felvenni, mert nem az én dolgom, de valakinek nagyon hiányzol - pötyögött Mel a laptopon.
- Biztos Dan az - megnéztem a híváslistámat és tényleg ő volt.
Hirtelen újra megcsörrent ez a szar és ijedtemben elejtettem. Nagyot sóhajtva leültem az ágyra, lehajoltam a telefonért és a fülemhez emelem.
- Szia Dan.
- Szia, nem vetted fel, aggódtam.
Elmosolyodtam, örültem, hogy ő nem azt kérdezte, mint amit ma mindenki.
- Csak fürödtem, ne haragudj.
- Ne beszélj balgaságokat. Milyen napod volt? - biztos voltam benne, hogy elmosolyodott.
- Hát...elég rossz. Neked?
- El szeretnéd mesélni?
- Nem akarlak untatni.
- Te sosem untatsz.
Egy szomorkás mosoly után elmeséltem Dannek, hogy ma voltam apámnál és nagyon rosszul éreztem ott magam. Semmit sem beszéltünk, kínos volt a csend, semmi közös témánk nem volt.
- És felhozta anyát és teljesen kibuktam, tudja, hogy nagyon fáj nekem ez a téma.
- Akkor ezért van ilyen rossz kedved. Ne búsulj, anyukád sem szeretné! Mit szólnál, ha elmennénk bulizni?
- Most?
- Miért ne? Rád fér egy kis kikapcsolódás.
Melody ott ült mellettem az ágyon és izgatottan pattogott. Hevesen bólogatott, hogy mondjak igent. Ahogy meglátta elkámpicsorodott arcomat, kikapta a kezemből a telefont és beleszólt.
- Szívesen elmegy veled, egy óra múlva legyél a kolesz előtt. Szia - csapta le a telefont.
- Ne már! Nincs kedvem elmenni, csak le akarok feküdni aludni és ennyi.
- Nem gubbaszthatsz örökre itt! Fiatal vagy, menj és szórakozz - lökött le az ágyról.
- Ahj, jó. Segíts elkészülni.
Amíg én a hajamat göndörítettem, addig ő előhalászott egy combközépig érő, vaj színű ruhát és egy fekete magassarkút.
- Ezeket tuti nem veszem fel! - kerekedett el a szemem.
- Ne már, jól fog állni!
- Nem és nem. A cipő még elmegy, de a ruha! Ez nem én vagyok! Nem is értem miért vettem meg.
- Jó akkor ruhacsere.
Nekem dobott egy szintén vaj színű ruhát, ez is combközépig ért, de hosszú ujjú volt, csipkés volt a szoknyája és a háta, de úgy volt kialakítva, hogy látszódjon az egész hátam. Úgy volt tökéletes, ahogy volt.
Felvettem, felhúztam a cipőt is és Mel még gyorsan kisminkelt. Belenéztem a tükörbe és nagyon tetszett a látvány. Egyáltalán nem látszott, hogy egy órával ezelőtt az ideg összeroppanás szélén álltam.
- Köszönöm a segítséget - öleltem meg barátnőmet. - De megyek is, már biztosan itt van.
Felkaptam magamra egy vékony kabátot, mégsem akarok megfagyni, lementem és mielőtt kiléptem volna az ajtón láttam, hogy Dan Tetkóssal beszélget. Hirtelen azt hittem szívszélütést kapok. Nagy erővel kivágódtam és idegesen Dan mellé álltam.
- Mit keresel itt? - néztem Davere szúrósan.
- Csak beszélgettünk, na csá - vetette oda flegmán és már el is ment.
- Mit mondott neked? - kérdeztem feszülten.
- Semmi érdekeset, csak megkért, hogy vigyázzak rád, mert mostanában elég labilis vagy.
- Úristen! Ne higgy neki, nem is ismerem, összesen ha két mondatot beszéltünk eddig.
- Nem is hiszek, elég fura a csávó -mosolygott rám. - Gyönyörű vagy, egész este arra kell majd figyelnem, nehogy ellopjanak mellőlem.
- Köszönöm szépen - tűrtem egy tincsemet a fülem mögé.
- Menjünk, nem messze innen van egy jó kis hely - kézen fogott és maga után húzott. Tíz perc séta után egy szórakozóhely előtt álltunk, ahová nagyban ki hallatszódott a zene. Lepacsizott a biztonsági őrrel és bementünk. Mindenhol csak füstöt és táncoló embereket láttam, nagyon sokan voltak. Bedobtuk a kabátunkat egy ruhatárba és leültünk a bárpulthoz.
- Mit iszol? - nézett rám Dan.
- Amit te.
- Két whiskyt kérünk - kiáltotta oda a csaposnak, aki rögtön elénk is csúsztatta a poharakat.
- Igyunk arra, hogy ma mindent elfelejtünk és felszabadultan bulizunk! - emelte fel a poharát.
- Egészségünkre! - mindketten felhajtottuk az alkoholt.
- Táncoljunk - húztam magam után a parkettre.
Szinte soha nem iszom, ezért ez az egy pohár is a fejembe szállt. Ciki vagy nem ciki, ilyen vagyok. Órákig táncoltunk és közben egyik pia jött a másik után. Kezdtem teljesen levetkőzni a gátlásaimat, mindenféle szégyen nélkül simultam Danhez. Jól éreztem magam, sikerült kivernem mindent a fejemből, ami eddig nyomasztott.
- Menjünk Chris, mára elég.
- Nem akaroooook - nyavalyogtam.
- Majd máskor is eljövünk, de most menjünk. Holnap elég másnapos leszel.
- Rendben.
Felkaptuk a cuccainkat és elindultunk vissza a koleszhoz. Út közben nem egyszer, majdnem összeölelkeztem a betonnal, de Dan megmentett és megúsztam egy-két lila foltot.
- Biztos ne kísérjelek fel? - nézett rám aggódva.
- Nem kell. Ma jól éreztem magam. Köszi - vigyorogtam.
- Nincs mit, holnap hívlak - állt egyik lábáról a másikra.
Hirtelen ötlettől vezérelve a szájára tapasztottam sajátomat. Nem volt hosszú a csók, még csak nem is csókolóztunk, csak egy ártatlan szájra puszi volt.
- Rendben, jó éjt Dan - simítottam meg az arcát és bementem az ajtón.
Botladozva felmentem a szobába és mindenféle átöltözés nélkül bezuhantam az ágyba és már el is nyomott az álom.

4.fejezet - Énekóra & Vidámpark

Ahogy felkeltem egyből a négy órai találkozó jutott az eszembe, vagy randi, nevezzük, ahogy akarjuk. A szokásosnál is vidámabban keltem fel és ugrottam rá Melody ágyára. 

- Ébredj álomszuszék - böködtem meg az arcát.
- Mennyit kész, hogy aludhassak még egy kicsit? - morogta.
- A tanároktól is ezt szoktad kérdezni? - nevettem.
- Nem, őket magázni szoktam.

- Látod, mondtam, hogy nem késünk el - morgolódott Melody, ahogy odamentünk a suliboxokhoz.
- De az első órám balett, muszáj volt korán jönni, tudod te milyen nehéz magadra rángatni a dresszt?
- Istenem, de jó, hogy inkább rajzra jelentkeztem - nézett az ég felé. - De megyek is, majd találkozunk.
- Oké, szia.
Elmentem az öltözőhöz és rajtam kívül csak öt lány volt még ott. Kiderült, hogy csak a tanárnak van kulcsa, de ő még nincs itt.
- Elnézést hölgyeim, hogy késtem - gyorsan kinyitotta az ajtót és mi siettünk átöltözni.
Még maradt is egy jó öt percem az óra kezdetéig. Bedugtam a fülembe a headset-et és kiválasztottam az egyik kedvenc számomat. Beszélgettem volna a többi lánnyal, de mind lépéseket meg ugrásokat gyakoroltak. Mire a zene véget ért a tanár már jött is értünk.
Egy nagy terembe vezetett minket, körülöttünk mindenhol tükrök voltak.
- Látom még elég kevesen vagyunk, reméljük később többen kedvet kapnak a baletthoz.
Csak most tűnt fel, hogy francia akcentussal beszél. Sőt, ahogy elnézem ő is balettozhatott. Miután bemutatkoztunk egymásnak kezdetét is vette az óra. Nagyon élveztem, a régi sulimban is jártam balettra, amikor nagyon kicsi voltam mindig anyával táncikáltunk. A halála után a fejembe vettem, hogy folytatni fogom és profi leszek. Nem okozok neki csalódást...
- Rendben, nagyon ügyesek vagytok mindannyian - tapsolt meg minket óra végén. - Mrs.Barnes! Ide jönne hozzám egy pillanatra?
Elrontottam volna valamit? Talán én nem is vagyok olyan jó, mint a többiek.
- Igen tanárnő? Valamit rosszul csináltam? - tördeltem a kezeim.
- Dehogy, csak szeretném megkérdezni, hogy mióta táncolsz.
- Már egészen kicsi korom óta. Miért?
- Semmi, csak kíváncsi voltam - mosolygott rám. - Most menj, még a végén elkésel.
- Rendben, viszont látásra!
- Szervusz.
Remek, most egész nap azon fogok gondolkodni, hogy miért kérdezte ezt. Lehet, hogy a nyáron kijöttem a formából. Jó, mondjuk amikor időm engedte, akkor mindig gyakoroltam.
Gyorsan átöltözem és rohantam az ének terem felé, ami pont az ellenkező szárnyon van. Szuper. Félúton összefutottam Melodyval.
- Milyen volt a rajz?
- A tanár tök jó fej, egész órán nevettünk - mosolygott. - Neked a balett?
- Fárasztó, de nagyon jó. A tanár francia és nagyon érti a dolgát. Basszus, van egy percünk csengetésig!
Rohanni kezdtünk és csak imádkoztam, hogy beérjünk a tanár előtt. Nem hiányzik egy második késés is ezen a héten. Szokás szerint beestünk az ajtón, de a tanár még nem volt benn.
Az ének terem hatalmas volt, legalább háromszorosa a balett teremnek. Negyedét foglalták el a székek és az asztalok, a többi részt különböző hangszerek és volt még egy kis üres rész a hangszerek előtt. Gondolom oda kell kiállni majd felelni, énekelni meg hasonlók.
Jóval többen voltak benn, mint az előző órámon, nagyjából huszan lehettünk. Valami csoda folytán még három hely volt nekem és Melodynak középtájt, amiből kettőt el is foglaltunk.
- Erre inni kell - nevetett fel Mel és beleivott az ásványvizébe.
Nagy erővel kicsapódott az ajtó és egy komor arcú férfi jött be rajta mögötte...Tetkóssal.
Nem hiszem el.
És ki mellett volt még az egyetlen szabad hely? Hát persze, hogy mellettem.
Nem.Hiszem.El.- motyogtam folyamatosan magamban.
Levágódott a padba és előpakolt, rám sem nézett.
- Jónapot! Figyelmet kérek! A nevem Andrew Evans. Maguknak csak Mr.Evans! - szuper, kifogtuk az év diktátorát. - Remek, aki a nevét hallja kijön, bemutatkozik, elmondja, hogy milyen hangszeren játszik, milyen zenei műfajt kedvel a legjobban és, hogy mióta zenél! Nos...Stefan Etkins!
- Khm, a nevem Stefan Etkins, tíz éves korom óta zenélek. Basszus és akusztikus gitáron játszom. Kedvenc zenei műfajom a punk és a rock.
- Remek, helyére! Melody Sanders!
Mel idegesen rám mosolygott és, mint aki kivégzésre megy, kivánszorgott a tanárhoz.
- Melody Annie Sanders a nevem, nyolc éves korom óta zongorázom és furulyázok. Szeretem a pop, kpop és a rock zenét.
- Jól van. Christmas Barnes, várjon...Igen, Christmas van ide írva - nézett fel a névsorból.
Kifelé menet még titokban lepacsiztunk Melodyval, aki csak mosolygott rám, amikor kiértem. Nyilván ez nyugtató mosoly akart lenni, rendes volt tőle.
- Christmas Barnes vagyok. Öt éves korom óta éneklek, zongorázok, dobolok, gitározok és hegedülök. Kedvenc műfajaim a kpop, pop és az...opera - néztem körbe zavaromban.
- Ilyen sok hangszeren játszik? - nézett szúrós szemekkel Mr.Evans.
- Igen - azt hiszi hazudok vagy mi?
- Hm...következő David Harris! Ó, maga az fiatalember! Remek!
Láthatólag már kiszemelte magának, láthatóan nem szimpatikus neki.
- Davis Harris vagyok. Dobolok és DJ vagyok. Szeretem a technót és a rockot.
DJ? Nem néztem volna ki belőle.
- Menjen a helyére. Nos, ahogy látom, a következő órám is magukkal lesz. Akkor szünetben készüljenek fel, órán mindenki előad valamit. Azt, amiben a legerősebb.
Nagy hangzavar támadt a teremben.
- Előadás? Ilyen hamar? Tuti nem! Nem is készültem! - suttogta mérgesen Melody.
- Ez a tanár bolond - motyogtam halkan.
- Az! Te mit fogsz csinálni? - nézett rám.
- Amiben a legerősebb vagyok, énekelni fogok.
- Mr.Harris! - szólt tanár Tetkósnak, aki odament, de még így is hallottuk, hogy mit beszélnek. - Ha valaki énekelni szeretne, akkor a te dolgod megkeresni a zene karaoke verzióját, természetesen csak aláfestő zene mehet, az ének a tanuló dolga!
- Értettem  - bólintott Dave.
Negyed órás volt a szünet, én azzal töltöttem, hogy hallgattam azt a zenét, amit énekelni fogok. Igazából nagyon izgultam. Most vagy legyűr a lampaláz vagy nem. Remélem nem hányom el magam. Nagyon régen nem énekeltem emberek előtt. Anya óta nem. Rohadt ciki lesz, ha beégek. Ezen a héten többször járattam le magam, mint egész eddigi életemben. Melody is nagyon ideges volt, az összes körmét lerágta.
- Hé, Mel! Nyugi, jó leszel. Mit adsz elő? - fogtam meg a kezét, mire ő elkezdte szorongatni.
- Zongorázni fogok. Seannal a közös számunkat játszom el - mosolyodott el.
- Gondolj Seanra, nem fogsz izgulni.
- Köszi Chris - ölelt meg.
A beszélgetésünket Tetkós végig figyelte. Egyáltalán nem volt feltűnő, á dehogy.
- Dave! Dobolni vagy DJ-zni fogsz? - kérdezte tőle Melody.
Próbálta adni a közömböst, de láttam rajta, hogy örült, hogy beszélget valakivel.
- DJ. Keverek valami jó technót.
Rá sem mertem nézni, szerencsétlen konkrétan a hátammal kommunikált. Tuti elpirultam volna, így ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak.
- Egy perc és csengetnek! Tyler House készüljön!
Itt kezdtem el beparázni.
- Mel! Tuti elájulok vagy lerókázom a tanárt! - néztem rá kétségbeesetten.
- A másodikat támogatom. Viccen kívül, nyugi jó leszel, legalább ötször énekelted el a számot. Csak menj ki és képzelj el mindenkit pucéran - kacagott fel.
- Az úgy rosszabb, elnevetném magam.
- Egy-két helyen én is röhögnék.
- Gonosz vagy. Inkább...
Be sem tudtam fejezni, mert megszólalt a csengő. Esküszöm láttam felcsillanni a tanár szemét. Ez egy szadista, imádja, ha valaki szarrá izgulja magát.
- Mr.House, fáradjon ki!
Tyleren az idegesség legkisebbek jele sem látszódott. Lazán kiment és előadott egy gitárszólót, minden akkordot tökéletesen pengetve.
Lassan kezdtek elfogyni az emberek. Voltak nagyon jó előadások és voltak nagyon rosszak is. Ők is csak az idegesség miatt rontottak, nem azért, mert ne lennének jók. Én is nagyon feszült vagyok, hiszen nem is volt időnk rendesen felkészülni. Legalább napok kellenek hozzá, hogy tényleg egy épkézláb dolgot hozz össze. De nem, ennek a tanárnak rögtön kell.
- Melody Sanders! Le merném fogadni, hogy furulyázni fog - nézett rá szúrósan.
- Épp ellenkezőleg, zongorázni fogok - vigyorgott rá.
Leült a hangszer elé, vett egy mély levegőt és leütötte az első hangot. Egyből felismertem. Az egyik kedvenc számom. Az Eyes, Nose, Lips tökéletesen csengett Melody előadásában. Olyan szép volt és tiszta, meg is könnyeztem és a végén hangosan, felállva tapsoltam.
- Nagyon szép volt, köszönjük. David Harris!
Ó, ez azt jelenti, hogy én leszek majd az utolsó. Viszont én leszek az egyetlen, aki énekel majd.
Tetkós olyan minden-mindegy alapon kiment és beállt a keverőpult mögé.
- Előre szólok, semmiféle trágár hangzású, durva tuc-tuc zenét nem szeretnék hallani. Egy kicsit fogja vissza magát!
- Na majd én...
-Tessék? Nem hallottam - fordult vissza hozzá.
- Semmi, megértettem - nézett rá sötéten.
- Én is így gondoltam.
Még ügyködött valamit, nem tudom, nem értek én ehez a DJ dologhoz. Elindított valami pörgős számot, ami még jó is volt, majd jött a basszus és feljebb vette a hangerőt. Azt hiszem, hogy ilyenre gondolt a tanbá tuc-tuc alatt.Mondjuk le is állította.
- Mit képzel magáról?! Mondtam, hogy semmi ilyesmit nem akarok hallani! Vagy talán maga süket?! - ordított rá.
Elég ijesztő volt.
- Sajnálom Mr.Evans, művészi szabadság, tudja - vigyorgott rá pofátlanul.
- Azonnal üljön le a helyére!
Szerintem még levegőt is elfelejtett venni, tisztára belilult a feje. Nem értem, egész jó zene volt. Meg amúgy is, ő tanár,  nem az lenne a dolga, hogy elfogadja minden gyerek ízlését? Azt akarja, hogy mindenki azt játssza, amit ő szeret vagy mi? Hát ez nem fog menni.
- Számítson rá, hogy következő órán újra bemutat valamit! Valami elfogadhatót! Különben már most elkönyvelem bukottnak! Christmas Barnes, tegyen boldoggá!
Igyekeztem húzni az időt, szépen lassan betoltam a széket, miután felálltam, leszedtem egy nemletező szöszt a pólómról, de hirtelen egy kis lökést éreztem a derekamnál. Melody volt kedves taszítani egyet rajtam, mert a tanár elég mérgesen nézett rám a tökölésem miatt.
- Énekelni szeretnék - mondtam és beálltam a mikrofon mögé.
- Mr.Harris! Keresse meg a hölgynek a kiválasztott számot!
- Mit akarsz énekelni? - pötyögött a laptopon, majd csatlakoztatta hozzá a hangfalakat.
- Girl's Day-től a Something-et - észre sem vettem, de folyamatosan őt bámultam.
Lassan én éreztem magam zavarban pofátlanságom miatt, most pont olyan vagyok, mint legutóbb ő a kocsimban.
- Ez koreai? - nézett rám furcsa arckifejezéssel. - Tudsz koreaiul?
- Középfokúm van belőle - mosolyodtam el zavaromban.
Nem miatta jöttem zavarba, hanem mert nyilván tök hülyének néz, hogy majd' anyanyelvi szinten beszélem a koreait. Tetszett a nyelv, az ország, az életfelfogás, a zenék és minden, ami azzal az országgal kapcsolatos. Mindössze ezért kezdtem el ezt a nyelvet is megtanulni, és annyira megtetszett, hogy versenyekre is mentem és hibátlanul írtam meg a vizsgát is. Tiszta strébernek gondol és lehet, hogy igaza van.
- Oké, állj a mikrofon elé és jelezz, ha indíthatom.
- Rendben.
- Mi a dal címe? - kérdezte Mr.Szadista.
- Something, a Girl's Day-től.
- Halljuk.

~~~

Don’t you look into my eyes and lie again
I’m sick of being alone (Drop it)

heun deulli neun pyojeong maltu e,
neon mweonga ittneun deuthae
ne mome bein nachseon hyanggie,
mweon gae hullin deuthae

nae chokye jjirri na bwa, heoreul jjireu nikka neokti naga
ap dwiga iraettda, jeoraettda, wae georeni
nae chokye jjirri na bwa, heoreul jjireu nikka neokti naga
wae deol keok geobi na, iseun nwa, nal sogi jima~

naman mollasseot deon, Something
bunmyeonhi neukkyeo jyeo, Must Be Something (Whoa)
ppeonhan neoui geojitmal, geuman yeogi kkaji man
Nothing, It’s Something, Stop it~ No oh~

heurin haneul sok geu mojigae, seulpi wooneun Piano
ne momye beoin nacseon hyanggi ye, meonga ye heurin deuthae

nae chokye jjirri na bwa, heoreul jjireu nikka neokti naga
ap dwiga iraettda, jeoraettda, wae georeni
nae chokye jjirri na bwa, heoreul jjireu nikka neokti naga
wae deol keok geobi na, iseun nwa, nal sogi jima~

naman mollasseot deon, Something
bunmyeonhi neukkyeo jyeo, Must Be Something (Whoa)
ppeonhan neoui geojitmal, geuman yeogi kkaji man
Nothing, It’s Something, Stop it~ No oh~

sarangeul swibge, eodeureo go hajima
huhwi hajima
sogi go, yeojal kko ori neunneon yeogi kkaji, Bye Bye Bye~ Out!

naman mollasseot deon, Something(Oh~ naman mollasseot seo)
bunmyeonhi neukkyeo jyeo, Must Be Something (bunmyeonhi neukkyeo jineun dae, Whoa)
ppeonhan neoui geojitmal, geuman yeogi kkaji man
Nothing, It’s Something, Stop it~ No oh~ (Oh~ Hey~)

naega jun sarangi neon useu wotni
naega jun sarangi jigyeo wo jyeot ni
ni apeseo boigi shireo, chamat, deon nunmul
naega jun sarangi neon useu wotni
naega jun sarangi jigyeo wo jyeot ni
urin yeogi kkaji ni, urin yeogi kkaji ni

~~

A dal közben teljesen kikapcsolt az agyam és csak a hangomra és a szövegre koncentráltam, átadtam magam a számnak. Imádom ezt a dalt, régi történet fűződik hozzá, ami által ez olyan mintha nekem készült volna. Teljesen rám illik. Szerencsére azoknak az időnek már vége van, de ez a dal mindig a szívem csücske lesz.
Gondolataimból a nagy tapsvihar rázott ki, néhányan álltak is. Nagyon jól esett, úgy látszik, még ha nem is értették a szöveget, de sikerült átadnom a dal lényegét.
- Igazán szép hangja van Mrs.Barnes - mosolygott a tanár.
Így egész kedves arca volt, többször lehetne ilyen, jól áll neki.
- Köszönöm szépen - zavarban voltam, nem szoktam hozzá, hogy mindenki engem figyel.
- Rendben, pár pillanat és csengetnek, pakoljanak és mehetnek, találkozunk következő órán. Viszont látásra!
Visszamentem a helyemre és elraktam a holmimat.
- Te! Még, hogy én nem szóltam! Gyönyörű hangod van Christmas Barnes! - nézett rám csodálattal Mel.
- Ne túlozz! Annyira nem volt jó.
- De!
- Jó, ez most mindegy, gyere menjünk - húztam ki a teremből.
A folyosón néhány diák, akik énekre járnak, megállított, hogy gratuláljon meg beszéltünk pár szót. Nem értem, én csak énekeltem, semmi extra, de nagyon aranyos volt mindenki. Azért jól esik, ha néha megdícsér valaki, ha már apám nem képes rá.
A többi óra gyorsan elment, a kémiám tényleg ötös lett és utolsó matekon írtunk egy röpdolgozatot. Alig vártam, hogy hazaérjek. Milyen fura a koleszt otthonomnak nevezni, de már egészen megszoktam ott. Háromra beestem a szobába és elterültem az ágyon. Már majdnem elaludtam, amikor eszembe jutott, hogy nekem ma randim van!
- Miért nem szóltál? - pattantam fel és rohantam a ruhás szekrényhez.
- Miről? - hagyta abba a körömfestést Melody.
- Dan! Vidámpark!
- Basszus tényleg, jajj menj el zuhanyozni, majd én keresek ruhát! - nyomta a kezembe a törülközőmet.
- Köszi! - még felkaptam a tustfürdőt, a fogkefét és a fogkrémet és rohantam a fürdőbe.
Rajtam kívül csak két lány volt még benn, nem igazán zavartak, végülis én is nő vagyok.
- Na megvan a ruha? - mentem vissza a szobába Melodyhoz.
- Igen, ez jó lesz?
Skinny jeans, fekete atléta, tornacipő. Vidámparkba tökéletes!
- Szuper, köszönöm! - felvettem őket és belebújtam a cipőbe.
- Gyere ki sminkellek és megcsinálom a hajad.
Felrakott egy kis tust, szempillaspirált, szájfényt és icipici púdert. Az egész teljesen természetes volt, nem volt benne semmi túlzó. Olyan...én voltam. A hajam göndör lett, mondjuk így is jó hosszú volt.
- Szép vagy! Be fog tojni, ha meglát! - forgatott körbe Mel.
Ekkor kivágódott az ajtó és Sean jött be rajta, mögötte Tetkóssal.
- Heló csaj...ó, hová-hová így kicsípve? - nézett végig rajtam vigyorogva.
- Találkozom valakivel.
- Randija lesz!
- Ez nem randi! Csak találkozunk - piszkáltam a körmeim.
- Tehát randi - mondta unott hangon Mel.
- Kivel? - jé, Tetkós is megszólalt.
- Nem ismered.
- Kivel? - akaratoskodott.
- Minek mondjam el, ha úgysem ismered? - kérdeztem értetlenül.
- Csak a kibaszott nevére vagyok kíváncsi! - emelte fel a hangját, mire hátraléptem egyet.
- Haver, nem látod, hogy megijeszted? - tette a vállára a kezét Sean.
- Bocs, de mennem kell - gyorsan felkaptam a táskám és kisprinteltem a szobából.
Seannak igaza volt, halálra rémített. Nem értem miért kezdett el kiabálni, de elég ijesztő volt, pedig nem is adtam okot erre a hangnemre. Tuti, hogy nem ismerik egymást Dan-el, meg amúgy is, mi köze hozzá, hogy kivel találkozom? Nem tartozom neki beszámolóval, nem vagyok senkije. Konkrétan eddig is csak pár mondatot beszéltünk, ne várja már el, hogy a nyakába ugrok és eldumcsizom neki a dolgaim. Mert nem fogom.
Sikerült elérnie, hogy felidegesítsem magam, úgy mentem végig a koleszon, mint egy fújtató bika, mindenki furcsán nézett rám. Kimentem a kapu elé és ott vartam Danre. Elővettem a táskámból egy doboz cigit, hogy rágyújtsak, de meggondoltam magam. Ez miatt nem fogok bagóhoz nyúlni! Meg amúgy is most mostam fogat. Amúgy stresszdohányos vagyok, csak akkor szívom, ha ideges vagyok vagy ha úgy érzem, szükségem van rá.
- Szia Chris - köszönt valaki a hátam mögül.
Megfordultam és Dan állt előttem, felzselézett hajjal, fehér pólóban, fekete skinny jeans-ben és barna bakancsban. Olyan...szexi volt.
- Szia - adtam neki két puszit és elindultam jobbra.
- Őő, a vidámpark erre van - mutatott az ellenkező irányba.
- Tudtam - nevettem fel.
Mostmár a helyes irányba tartottunk és beszélgettünk.
- Igazán gyönyörű vagy Chris.
- Köszönöm, te is jól nézel ki - mosolyogtam rá. - Tetszik a bakancsod, egy barátomnak is ilyen van.
- Köszi, hát igen, elég népszerű cipő.
- Figyelj, nem baj ha beugrunk a közeli boltba? Melody megkért, hogy vegyek meg neki valami újságot.
- Nem baj, ráérünk - mosolygott. - Na és hányas lett a kémiád? Nagyon izgultál miatta.
- Ja, az ötös lett. Ezt úgy mondtam, mintha olyan okos lennék. Nehogy azt hidd, hogy stréber vagyok, mert nem, csak szeretném vinni valamire és...
- Hé, Chris! Nyugi. Nem hangzott egyáltalán beképzeltnek és amúgy is, nekem tetszik, hogy ilyen okos vagy. Eddig még egy lánnyal sem találkoztam, aki okos is és szép is - fogta meg a vállam.
- Hát úgy tűnik most jött el az ideje - nyomtam egy puszit az arcára. - De menjünk, mert sosem érünk oda.

- Na mit csináljunk először? - nézett körbe Dan.
- Ú, üljünk hullámvasútra! - húztam a hosszú sorhoz izgatottan.
- Oké, de előre szólok, vagy öt perc egy menet - nézte meg a táblát.
- Nem baj, tudod, ha ilyen helyekre jövök, akkor mindenhová felülök. Ilyenkor adrenalin mániás leszek.
- Végülis ennek a helynek ez a lényege nem? Aztán nekem be ne parázz az utolsó pillanatban - nevetett.
- Haha, nem szokásom - bokszoltam a karjába.
Végre sorra kerültünk és beszálltunk. Tényleg elég kemény menet volt, folyamatosan fejre állt meg pörgött a hullámvasút. Mindezt öt percig!
- Ez nagyon durva volt - tántorogtunk le. - Gyere igyunk, aztán lövök neked valamit.
Vettünk jégkását és a céllövöldénél kaptam egy pandát.
- Köszi, nagyon aranyos - öleltem meg a plüsst.
- Hé, te panda! Az az én ölelésem - nézett rá tettetett sértettséggel, mire elnevettem magam és magamhoz szorítottam kiengesztelésül.
A hátralévő idő nagyon gyorsan elment, észre sem vettük, de már este nyolc óra volt. Olyan jól éreztem magam, Dan kedves, megértő, okos és nagyon figyelmes, szinte repül vele az idő. Mindenre felültünk és nagyon sokat nevettünk. De egyszer minden jó véget ér. Nekem muszáj visszaérnem a koleszba, ezért el is indultunk. Út közben éreztem, hogy Dan megsimítja a tenyerem és kérdőn nézett rám, mire én mosolyogva összekulcsoltam az ujjainkat.
- Köszönöm a mai napot, nagyon jól éreztem magam - mondtam, amikor oda értünk.
- Nincs mit, remélem még sokszor lesz ilyen.
- Biztosan. De mennem kell, tudod, takarodó - forgattam meg a szemeim.
- Rendben, holnap délután felhívlak jó?
- Oké, akkor holnap beszélünk.
Lehajolt és ugyanúgy, mint tegnap este, egy puszit nyomott az arcomra, amiért ma is nagyon hálás voltam, hogy még nem csókolt meg. Ez a tempó, amivel most haladunk nekem tökéletes, nem is gyors és nem is lassú.
- Jó éjt Christmas.
- Jó éjt Dan - megsimítottam a karját, majd bementem a kollégiumba.
Hirtelen olyan fáradtnak éreztem magam, mint még soha. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire lefárasztott a mai nap. De persze felkészültem rá, hogy még legalább egy órát fenn leszek, mert Melodynak mindent el kell majd mesélnem.Elindultam a szobánk felé, de össze futottam Tetkóssal.
- Na milyen volt a randi? - kérdezte cinikusan.
- Figyelj nem tudom mi a bajod, de nem vagyunk igazán jóban. Nem is értem miért kérdezed, amikor igazából semmi közöd hozzá.
Jó lehet, hogy bunkó voltam, de már elegem van a hangulatváltozásaiból és a bunkóságából. Amúgy is, szinte hulla vagyok, erre meg még idejön beszólni nekem.
- Nyugi, ne harapd le a fejem, csak egy kérdés volt - emelte fel a kezeit, majd el is sétált mellettem.
Még egyszer utána néztem, majd inkább egy legyintéssel tovább mentem.
A szobában mindent, szóról-szóra elmeséltem Melodynak és odaadtam neki a megvett újságot is. Nagyon örült nekem, figyelmesen végig hallgatott és néha még 'ó'-zott is. Utána már csak annyira volt erőm, hogy átöltözzek, befeküdjek az ágyba és már el is nyomott az álom.