Az öltözőben beszélgettem a lányokkal balett előtt, most sokkal felszabadultabbak voltunk, mint első órán. Igazán kedvesek, főleg Amber, vele nagyon sok témát kiveséztem.
- Gyerünk hölgyek! - kopogott kettőt a kulcsával az edző. - Ezen az órán az ugrásokat fogjuk gyakorolni! Vágjunk is bele!
- Soha nem fájtak még ennyire az izmaim - nyafogtam Melodynak a menzán. - Bepróbálkoztunk azzal nála, hogy ma péntek van, de erre még jobban bepipult és guggolásokat csináltatott velünk.
- Ú, elég keménynek hangzik.
- Helló csajok - vágódott le Mel mellé Sean.
- Szia...sztok - állt meg a villa a kezemben, ahogy megláttam Tetkóst.
- Szasztok - és leült MELLÉM!
Senkit se zavarjon, hogy még van hely Sean mellett, na mindegy.
- Milyen órátok lesz? - nézett körbe Melody.
- Gazdaság földrajz - fintorodtam el.
- Nekem is - mondta Sean.
- Emelt biosz és, ha jól tudom Dave neked is, ugye? - nézett rá barátnőm, mire ő bólintott egyet.
- Remek, akkor menjünk is mielőtt becsengetnek - álltam fel idegesen.
- Nyugi Chris, még van öt perc.
Nagyon is jól tudtam, hogy van még öt perc, de egyszerűen képtelen voltam elviselni Tetkóst magam mellett. Idegesített a jelenléte, nem tudom miért.
- De idő mire odaérünk - erősködtem.
- Jól van, menjünk Türelmetlen Kisasszony - állt fel kelletlenül Sean, adott egy csókot Melodynak és elindultunk a terem felé.
Három perccel előbb értünk oda, de inkább ülök itt és beszélgetek Seannal, mint hogy Dave mellett legyek.
- Na ki vele, mi a baj?
- Nem értem mire gondolsz - néztem értetlenül.
- Miért kellett olyan hirtelen elfutni a menzáról, amint odaértünk? - húzta össze a szemeit.
- Már mondtam, időben...
- Igen tudom, de most az igazat mondd! Baj van? Nekem elmondhatod. Zavar téged Dave?
Ó, mennyire fejen találtad a szöget! Nem mondhatom neki azt, hogy igen, mert ők legjobb barátok. Nem akarok konfliktust.
- Nem, dehogy. Csak - gondolkoztam valami kifogáson, ami nem hallatszik nevetségesen. - kicsit stresszes vagyok. Sok vizsgát írtam ezen a héten és a matekot is utolsó órán fogom kikapni.
- Értem, de emiatt igazán nem kell aggódnod, biztosan jó lesz - mosolygott rám.
- Remélem és köszi.
Igaza is volt, a matek dolgozatom ötös lett, száz százalékos. Ma megyek apához, örülni fog neki. Ahogy kiléptem az iskola kapuján, megcsapott a hideg őszi levegő. A kezemet elrejtettem a dzsekimben és gyorsan az autóm fele siettem, de félúton elállták az utam.
- Chris, csakhogy megvagy! Este bowlingozni megyünk, nem jössz velünk? - kérdezte Melody.
- Ne haragudjatok, de ma apát látogatom meg.
- Ó, hát akkor majd bepótoljuk - nézett rám csalódottan barátnőm.
- Igen, akkor sziasztok.
Beszálltam a Mercedesbe és beütöttem apám házának GPS koordinátáit, de idő közben eszembe jutott, hogy elugrom a közeli szupermarketbe. Le merném fogadni, hogy apám hűtője teljesen üres és már egy hete pizzán él. Bevásároltam és már repesztettem is tovább.
- Szia apa - léptem be a kulcsommal a bejárati ajtón.
- A konyhában!
Ahogy sejtettem, pont most akart befalni egy doboz pizzát.
- Tedd csak le! Hoztam kaját, majd én főzök neked - pakoltam fel a szatyrokat a pultra.
- Remek. Mi a helyzet a suliban?
- Minden szuper, vannak barátaim és jó jegyeket kaptam.
- Helyes.
- Igen - hajtottam le a fejem.
Azt hittem jobban fog örülni a látogatásomnak, de megint felvette ezt a hadnagy szerepet. Elkezdtem főzni és ő bevonult a nappaliba tévézni. A kedvencét fogom készíteni, fűszeres csirkemellet jázmin rizzsel. Nem bonyolult és nem is tart olyan sokáig, hogy éhen haljunk. Melodyék most biztos már a bowling pályán vannak és jót szórakoznak. Lehet, hogy nekem is velük kellett volna mennem, mert itt apámmal szórakozni aztán nagyon lehet. Amúgy nagyon örülök, hogy sikerült barátokat szereznem, nagyon féltem attól, hogy majd kirekesztett leszek és senki nem lesz mellettem. Azért lássuk be, a magánynál szarabb dolog nincsen. én már csak tudom. A középsuliban is csak Ben barátkozott velem, akivel később összejöttünk, de rájöttem, hogy megcsal és engem is csak megfektetni akart. Pechjére nem sikerült, de a szívemet rendesen ripityára törte.
- Apa, kész a vacsi.
Megterítettem és enni kezdtünk. Ahogy láttam egy kicsit felderült az arca a kaja láttán.
- Pont olyan, mint édesanyádé - mondta.
- Köszönöm - nyeltem egy nagyon, hogy visszatartsam a könnyeim.
- Hű, elég letörtnek tűnsz - állapította meg Melody, ahogy beléptem a szobánkba.
- Neked is szia. Csak elfáradtam - terültem el az ágyon.
- Milyen volt a látogatás?
- Jó. Milyen volt a bowling?
És Melody legalább fél óráig beszélt. Hálás vagyok neki, így legalább elterelte a figyelmem a tényleges problémámról.
- És jött egy unikornis, aki lepukizta Sean arcát és lepkéket kezdett köpködni...
- Mi van? - néztem rá értetlenül.
- Chris, látom, hogy nem is figyelsz. Mi a baj?
- Semmi, stresszes hetem volt. Elmegyek fürdeni.
Felkaptam a neszesszerem és egy levél gyógyszert elrejtettem a pizsamám és a törülközőm közé, gondosan figyelve rá, hogy Melody ne vegye észre és elmentem a közös fürdő felé.
Furcsa, hogy senki sincs itt, pedig csak nyolc óra van. Mondjuk péntek van tuti mindenki bulizni ment, nem olyan nyomik, mint én. Amikor törülköztem valaki bejött. Kilestem és majdnem hisztérikus nevetésben törtem ki. Ugyanaz történt, mint legutóbb, Tetkós állt előttem egy szál alsónadrágban. Ahogy elnéztem neki is uralkodnia kellett a röhögőgörcs ellen. Mivel tanultam múltkori esetből, a ruháimat nem kellett újra bekönyörögnöm. A gyógyszereimet ismét elrejtettem, felöltöztem és kimentem fogat mosni. A lehető leggyorsabban akartam végezni, mert ma nem voltam vidám hangulatban. Még a depresszánsokat sem tudtam bevenni. Tetkós vigyorogva odaállt mellém és elkezdte ugyanazt a tevékenységet, amit én már három perce csinálok.
- Baj van? - nézett rám.
- Nem - morogtam.
- Mondd el.
- Nincs bajom.
- De látom rajtad.
- Miért mondja ma mindenki ezt? NINCS BAJOM! Még ha lenne is, azt nem veled osztanám meg! - kezdtem el kiabálni.
- Nyugodj le, ne kiabálj velem!
- Miért nem tudsz békén hagyni?! ELEGEM VAN BELŐLED!
- AZT MONDTAM, HOGY NE KIABÁLJ VELEM! - olyan ideges volt, hogy láttam kidagadni az ereit a nyakán. - Tudod mit?! Cseszd meg a problémáidat! - kirontott a fürdőből és jó erősen bevágta maga mögött az ajtót.
- SZIA! - ordítottam utána, remélve, hogy meghallja.
Mérgesen fújtatva bevettem a bogyókat és visszamentem a szobába.
- Már huszadjára csörög újra a telefonod. Nem akartam felvenni, mert nem az én dolgom, de valakinek nagyon hiányzol - pötyögött Mel a laptopon.
- Biztos Dan az - megnéztem a híváslistámat és tényleg ő volt.
Hirtelen újra megcsörrent ez a szar és ijedtemben elejtettem. Nagyot sóhajtva leültem az ágyra, lehajoltam a telefonért és a fülemhez emelem.
- Szia Dan.
- Szia, nem vetted fel, aggódtam.
Elmosolyodtam, örültem, hogy ő nem azt kérdezte, mint amit ma mindenki.
- Csak fürödtem, ne haragudj.
- Ne beszélj balgaságokat. Milyen napod volt? - biztos voltam benne, hogy elmosolyodott.
- Hát...elég rossz. Neked?
- El szeretnéd mesélni?
- Nem akarlak untatni.
- Te sosem untatsz.
Egy szomorkás mosoly után elmeséltem Dannek, hogy ma voltam apámnál és nagyon rosszul éreztem ott magam. Semmit sem beszéltünk, kínos volt a csend, semmi közös témánk nem volt.
- És felhozta anyát és teljesen kibuktam, tudja, hogy nagyon fáj nekem ez a téma.
- Akkor ezért van ilyen rossz kedved. Ne búsulj, anyukád sem szeretné! Mit szólnál, ha elmennénk bulizni?
- Most?
- Miért ne? Rád fér egy kis kikapcsolódás.
Melody ott ült mellettem az ágyon és izgatottan pattogott. Hevesen bólogatott, hogy mondjak igent. Ahogy meglátta elkámpicsorodott arcomat, kikapta a kezemből a telefont és beleszólt.
- Szívesen elmegy veled, egy óra múlva legyél a kolesz előtt. Szia - csapta le a telefont.
- Ne már! Nincs kedvem elmenni, csak le akarok feküdni aludni és ennyi.
- Nem gubbaszthatsz örökre itt! Fiatal vagy, menj és szórakozz - lökött le az ágyról.
- Ahj, jó. Segíts elkészülni.
Amíg én a hajamat göndörítettem, addig ő előhalászott egy combközépig érő, vaj színű ruhát és egy fekete magassarkút.
- Ezeket tuti nem veszem fel! - kerekedett el a szemem.
- Ne már, jól fog állni!
- Nem és nem. A cipő még elmegy, de a ruha! Ez nem én vagyok! Nem is értem miért vettem meg.
- Jó akkor ruhacsere.
Nekem dobott egy szintén vaj színű ruhát, ez is combközépig ért, de hosszú ujjú volt, csipkés volt a szoknyája és a háta, de úgy volt kialakítva, hogy látszódjon az egész hátam. Úgy volt tökéletes, ahogy volt.
Felvettem, felhúztam a cipőt is és Mel még gyorsan kisminkelt. Belenéztem a tükörbe és nagyon tetszett a látvány. Egyáltalán nem látszott, hogy egy órával ezelőtt az ideg összeroppanás szélén álltam.
- Köszönöm a segítséget - öleltem meg barátnőmet. - De megyek is, már biztosan itt van.
Felkaptam magamra egy vékony kabátot, mégsem akarok megfagyni, lementem és mielőtt kiléptem volna az ajtón láttam, hogy Dan Tetkóssal beszélget. Hirtelen azt hittem szívszélütést kapok. Nagy erővel kivágódtam és idegesen Dan mellé álltam.
- Mit keresel itt? - néztem Davere szúrósan.
- Csak beszélgettünk, na csá - vetette oda flegmán és már el is ment.
- Mit mondott neked? - kérdeztem feszülten.
- Semmi érdekeset, csak megkért, hogy vigyázzak rád, mert mostanában elég labilis vagy.
- Úristen! Ne higgy neki, nem is ismerem, összesen ha két mondatot beszéltünk eddig.
- Nem is hiszek, elég fura a csávó -mosolygott rám. - Gyönyörű vagy, egész este arra kell majd figyelnem, nehogy ellopjanak mellőlem.
- Köszönöm szépen - tűrtem egy tincsemet a fülem mögé.
- Menjünk, nem messze innen van egy jó kis hely - kézen fogott és maga után húzott. Tíz perc séta után egy szórakozóhely előtt álltunk, ahová nagyban ki hallatszódott a zene. Lepacsizott a biztonsági őrrel és bementünk. Mindenhol csak füstöt és táncoló embereket láttam, nagyon sokan voltak. Bedobtuk a kabátunkat egy ruhatárba és leültünk a bárpulthoz.
- Mit iszol? - nézett rám Dan.
- Amit te.
- Két whiskyt kérünk - kiáltotta oda a csaposnak, aki rögtön elénk is csúsztatta a poharakat.
- Igyunk arra, hogy ma mindent elfelejtünk és felszabadultan bulizunk! - emelte fel a poharát.
- Egészségünkre! - mindketten felhajtottuk az alkoholt.
- Táncoljunk - húztam magam után a parkettre.
Szinte soha nem iszom, ezért ez az egy pohár is a fejembe szállt. Ciki vagy nem ciki, ilyen vagyok. Órákig táncoltunk és közben egyik pia jött a másik után. Kezdtem teljesen levetkőzni a gátlásaimat, mindenféle szégyen nélkül simultam Danhez. Jól éreztem magam, sikerült kivernem mindent a fejemből, ami eddig nyomasztott.
- Menjünk Chris, mára elég.
- Nem akaroooook - nyavalyogtam.
- Majd máskor is eljövünk, de most menjünk. Holnap elég másnapos leszel.
- Rendben.
Felkaptuk a cuccainkat és elindultunk vissza a koleszhoz. Út közben nem egyszer, majdnem összeölelkeztem a betonnal, de Dan megmentett és megúsztam egy-két lila foltot.
- Biztos ne kísérjelek fel? - nézett rám aggódva.
- Nem kell. Ma jól éreztem magam. Köszi - vigyorogtam.
- Nincs mit, holnap hívlak - állt egyik lábáról a másikra.
Hirtelen ötlettől vezérelve a szájára tapasztottam sajátomat. Nem volt hosszú a csók, még csak nem is csókolóztunk, csak egy ártatlan szájra puszi volt.
- Rendben, jó éjt Dan - simítottam meg az arcát és bementem az ajtón.
Botladozva felmentem a szobába és mindenféle átöltözés nélkül bezuhantam az ágyba és már el is nyomott az álom.
