2.fejezet - Anti depresszáns

Történelem óra végén a Tetkós -így neveztem el a mellettem ülő srácot- volt az első, aki kirohant a teremből. Láthatólag bosszús volt. Csak azt nem tudtam, hogy miattam, mert leültem mellé vagy mert alapból ilyen a természete, de mindegy is, nem az én dolgom, meg amúgy is, ha valami baja van velem, akkor idejön és a szemembe mondja. Ez így tisztességes.
Délután négykor értem haza, pedig az óráim már háromkor véget értek, de mindenképp meg akartam látogatni az egyetem könyvtárát. Kétszer akkora volt, mint az én régi sulimban, pedig az sem volt kicsi. Plusz pont, hogy itt a könyvtáros is kedves volt. Végül is sikerült kölcsönöznöm a Legyek urát.
- Szükséges még hozzá szén, klór... - már vagy fél órája a kémiát mondtam fel.
A tanár cseppet sem volt megértő, nem érdekelte, hogy ez volt az első sulis napunk a hosszú nyári szünet után, egész órán diktált és írta fel az egyenleteket a táblára. Következő órára röpdolgozatot ígért, ezért tanultam most ezerrel. Több se kéne, csak hogy rossz legyen az első jegyem, ezzel a dogával méri fel a tanár, hogy ki hogyan áll a kémiával.
- Elég már Chris, oda-vissza fújod az anyagot, ha még egyszer elmondod tuti belezavarodsz - nyaggatott Melody.
- A szén égésének egyenlete...
- Chriiiiiiis! Ez általános iskolai anyag. Figyelj, menjünk el a közeli kávézóba, lazítanod kéne egy kicsit.
- Jó menjünk, mára végeztem. A fejem tele van egyenletekkel és az angol polgárháborúval - keltem fel és ledobtam az asztalomra a töri és a kémia könyvemet. - Csak ketten megyünk?
- Igen, hacsak nem akarod, hogy még valaki jöjjön -pislogott rám.
- Ja, nem, csak kérdeztem. Mehetünk - kaptam fel a kocsikulcsot.
A kávézó nagyon hangulatos volt, bordó színű falak, nagy bokszok.
- Milyen volt az első napod? Sajnos ma csak a töri volt a közös óránk - szürcsölt bele a forró csokijába.
- Az első óra fárasztó volt, a többi elviselhető, de gazdaság földrajz nélkül is el tudnám képzelni az életem - panaszkodtam, Melody csak megértően bólintott. - És a tiéd?
- Szar volt, az összes tanár egy diktátor, leszakadt a kezem, annyit írtunk.
- Hmm. Figyelj, kérdezhetek valamit? - vettem suttogóra a hangom.
- Persze - hajolt közel bizalmasan.
- Ki az a srác, aki mellett ültem történelmen? Tudod fehér póló, sok tetkó?
- David Harris. Sean legjobb barátja. Miért, bejön? - vigyorodott el.
- Nem, dehogy!
- Chris, ő tipikusan az a srác, akivel nem érdemes kezdened, csak megbántana. Csak egyéjszakás kalandjai vannak, de nem tudom, Seannal sosem beszélünk róla, nem a mi dolgunk. Elég magának való, mindíg ezt a rideg, bunkó, elérhetetlen srácot adja.
- Értem, nem is gondoltam rá, hogy esetleg...
- Hozzád egy normális, kedves fiú illik, nem egy ilyen...fura srác - kereste a szavakat.
- Oké.
Amint hátradőltem megláttam a mellettünk lévő bokszban Tetkóst, pont egymás szemébe néztünk.
- Melody, itt az emlegetett szamár - súgtam oda neki.
- Ne is törődj vele, nem éri meg.
- Igen, tényleg nem...
De akaratlanul is folyton oda nézegettem, nem bírtam megállni. Felesleges tagadni, nagyon jól nézett ki. Fekete inget és fekete skinny jeanst viselt, barna haja fel volt zselézve, furcsán kócos, mégis rendezett hatása volt. Ezt az egész képet csak az előtte ülő, idiótán vihorászó lány tette tönkre. Tipikusan az a buta liba stílus.
- Inkább menjünk Chris, csak felidegesítjük magunkat - mosolygott rám nyugtatóan és felállt.
Kivettem a pénzt a táskámból, leraktam az asztalra és elindultunk a kijárat felé. Egy pillanatra még elkaptam Tetkós tekintetét, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. El kell kerülnöm ezt a srácot és kész. Ahogy Melody is mondta, csak megbántana.
Amikor visszaértünk a koleszbe csak arra vágytam, hogy letusolhassak.
- Jössz fürdeni? - néztem Melodyra az ajtóból.
- Még átmegyek Seanhoz, majd később zuhanyzok. Gyere, egy darabig együtt megyünk.
A fürdőnél aztán elváltak útjaink, Mel ment a barátjához, én meg egy randira a zuhanyrózsával. Amikor bementem mindenhol csobogott a víz, túl sokan voltak, olyannyira, hogy egy szabad kabin sem volt. Inkább visszamentem a szobámba.
Majd visszamegyek később.
Igazából nem lett volna baj, hogy olyan sokan voltak, de még mindíg nem barátkoztam meg ezzel a koedukált dologgal. Nem vagyok képes úgy zuhanyozni, hogy tudom, fiúk vannak körülöttem. Szegyenlős vagyok, ez van, nem tehetek róla. Eszembe jutott, hogy már két napja nem is beszéltem apával. Be is írtam a számot a telefonomba és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia kislányom. Hogy vagy, milyen a suli és a kolesz?
- Szia apa, minden oké, csak hát a kolesz...
- Igen?
Nem tudtam, hogy elmonjam-e neki mi aggaszt. Nem akarom, hogy apa esetleg csak miattam belepiszkáljon itt a kollégium életébe. Még csak az kéne, de hazudni sem akarok neki...
- Hát a fürdő koedukált...
- Valóban? - hangosan belenevetett a telefonba, ami nagyon meglepett. - Ne haragudj, csak beugrott pár régi emlék. Jajj, de rég volt...
- Jólvan apa, köszi az együttérzést - mosolyodtam el.
- Ehhez a helyzethez is hozzá kell szokni kislányom, de úgy is dönthetsz, hogy ideköltözöl hozzám.
- Nem szükséges apa, de azért köszönöm. Majd még beszélünk, most mennem kell. Jóéjt.
- Rendben, jóéjt kislányom.
Miután felraktam töltőre a telefonom, felkaptam a pizsamám, a törülközőm, a neszeszeres táskám és elindultam ismét a fürdőbe.
Nagy szerencsémre most nem volt benn senki. Úgy tűnik fél tízkor üres ez a hely, tehát mindíg ilyenkor jövök majd. Megengedtem a vizet, lekaptam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Hajmosás közben hallottam, hogy nyitódik az ajtó és valaki matat.
- Melody, te vagy? - kiáltottam ki.
Semmi válasz, a neszezés is megszűnt. Lemostam a kezemről a habot,  megtöröltem a szemem és annyira húztam csak el a függönyt, hogy kidugjam mögüle a fejem. Rögtön meg is bántam a kíváncsiságomat, ugyanis Tetkós egy szál alsónadrágban állt középen, egyenesen a szemembe nézve.
-Úristen - motyogtam nagyon halkan és visszabújtam a függöny takarásába.
Nem tudtam mit tegyek. Ha gyorsan megfürdöm, akkor azt hiszi, hogy miatta siettem annyira, de ha lassan, akkor az furcsán venné ki magát.
Elvégre nem az övé ez a hely, én voltam itt előbb, úgy mosakszom, ahogy akarok!
Lemostam a hajamról a habot és a testemről a cseresznyevirágos tustfürdőt, majd kinyúltam a függöny mögül és láttatlanban keresni kezdtem a törülközőm, de az Istennek sem akart a kezem közé akadni. Magamban az összes káromkodást elmondtam. Hirtelen megéreztem kezem közt a puha anyagot.
Rendben, most vagy megtanult a törcsi repülni vagy Tetkós elővette a jómódorát.
Mivel a szuper törülköző elég abszurd ötlet volt, kinyögtem egy köszönöm félét, bár olyan halkan mondtam, hogy nem hibáztatnám érte, ha nem hallotta meg.
Gyorsan megszárítkoztam és a felismerés villám csapásként hasított belém. A pizsamám a törülköző mellett volt, magyarán, azt sem érem el. Végiggondoltam a lehetőségeimet. Újra megengedem a vizet, megvárom Melodyt és majd ő odaadja a cuccaimat vagy megkérem Tetkóst. Mindkét verzió elég szánalmasan nézett ki. Ha megint fürödni kezdek Tetkós tuti hülyének néz, mivel már megtörülköztem. Bolondot nem csinálok magamból, ennél jobban legalábbis nem.
Halkan megköszörültem a torkomat:
- Ööö...itt vagy még? - elég rekedten beszéltem, de ezt betudtam az idegességnek.
- Igen - mély, bariton hangja volt, tipikusan az a lábremegtetős felé.
- Ide tudnád adni a...pizsamám? - ez így kimondva még cikibb, mint gondolatban.
Halkan felkuncogott.
Ő most kinevet engem?! Hát én nem tartom olyan viccesnek ezt a szituációt.
- És ha nem adom? - éreztem, hogy vigyorog.
- Tudod mit? Inkább megvárom a barátnőmet, úgyis mindjárt itt lesz - fontam össze dacosan  a kezeim meztelen mellkasom előtt.
- Nyugi, ne kapd fel a vizet. Itt vannak a ruháid - dugta be őket a függöny mögé, de nem nézett be hozzám.
Egy plusz pont, Tetkós.
- Köszi - vettem el.
Magamra rángattam a fehérneműm, -áldtam az Istent, hogy a pizsim közé raktam, így nem látta meg őket- a rövidnadrágot és a pólót. Kiléptem a kabinból és belebújtam a papucsomba. Tetkós épp tusolt. Odamentem a csaphoz, fogat mostam és elkezdtem kifésülni a hajam. Eközben már ő is végzett a zuhanyzással és ma már másodjára, meztelen felsőtesttel odasétált mellém.
- Kérhetek a fogkrémedből?
- Mi? - annyira meglepett, hogy hozzámszólt, hogy nem igazán jutott el a tudatomig mit kérdezett.
- A fogkrémed. Kérhetek? - vigyorodott el.
- A-haaaaa - nyögtem ki nagy nehezen.
Gyorsan összeszedtem a holmimat és egy gyors 'Helló' után szinte kirontottam a fürdőből. Most tűnt csak fel, ahogy kiléptem a folyosóra, hogy ott benn milyen meleg volt a levegő.
- Ó, szia Chris - futottam bele, szó szerint Melodyba a szobánkban. - Épp most megyek fürdeni, majd jövök - és már ki is ment és elhúzott mellettem.
- Oké...Én meg lefekszem - kezdtem magamban dumálni.

- Akkor ne felejtsétek el kitölteni a lapokat, ezzel mérem fel, hogy ki milyen szinten áll a franciával - mondta el már századjára kicsengetéskor a nyelvtanárom.
Félig francia származású, az édesanyja által és szerencsére kedvesebb a kémia tanárnál, az óra azzal ment el, hogy ki mit csinált a nyáron. Mondjuk nekem ez megint elég gázra sikeresett.
- Á, új lány. Nos, állj fel, mutatkozz be és mondj néhány dolgot magadról - noszogatott.
Idegesen felálltam, utáltam a középpontban lenni, rettentő lámpalázas voltam. Kiskoromban sok óvodás és iskolás fellépéseim voltak, de semelyiken sem vettem részt, azután hogy egy ovis karácsonyi előadáson lehánytam a nézőket. Ezek után senki sem akart nekem szerepet adni, amiért hálás is voltam. Nem is hiányzott az életemből.
- A nevem Christmas Barnes - a többiek kicsit felnevettek.
Hát igen, ezzel mindenki így volt miután megtudták hogy hívnak. Szerettem a nevem, mert anyu választotta, de amióta ő nincs, nem használom. Úgy érzem, hogy senki sem tudná soha olyan szeretettel mondani, mint ő. Csak Chris lettem.
A tanár egy mosollyal bátorított.
Tetkós tekintetét is éreztem a hátamon, ugyanis igen, a francia óránk is együtt van!
- Richmondban születtem, három napja költöztem ide apával, az itteni koleszban lakom...
- És édesanyád? - érdeklődött.
A torkom elszorult, hirtelen nem tudtam semmilyen hangot kierőszakolni magamból. Mindíg ez van, ha róla kérdeztek, ez a téma nekem tabu volt, nem szerettem beszélni róla. Idegesen a halántékomra tettem a kezem, nem sírhatom el magam itt mindenki előtt! Az megalázó, egy életre elásnám magam, kicsit sem hiányzik, hogy valami ezzel kapcsolatos bugyuta jelző rámragadjon.
- Ne haragudj Christmas, nem tudtam...Nyugodtan foglalj helyet - a tanárnak leesett a tantusz és nem is feszegette a témát, a szemében megbánás és együttérzés tükröződött.
Épp ezért csengetéskor felkaptam a holmim és olyan gyorsan mentem ki a teremből, hogy majdnem orra estem a saját lábamban. Bezártam a mosdó ajtaját, nem törődve a mérgelődő lányokkal és a csapnál egy kis hidegvizet lötyköltem az arcomra. Előkutattam a táskámból egy dobozt, kivettem egy levelet és kinyomtam belőle egy fehér kis pirulát. Az anti depresszánsaim. Anyu halála után zárkózott lettem, nem voltam hajlandó senkivel beszélni és enni sem akartam. Úgy éreztem én vagyok a hibás mindenért. Akkoriban nagyon sokat fogytam, borzalmasan néztem ki, minden este sikítva ébredtem fel az álmaimból. Ezért döntött úgy apu, hogy elvisz egy pszichiáterhez, aki megállapította, hogy labilis a lelki állapotom, szorongásra hajlamos vagyok és fokozott szeretethiányom van. Azt mondta, hogy ez teljesen normális egy ilyen katasztrófa után. Mert nekem ez az volt, egy nagy katasztrófa, aminek anyám lett az áldozata.
Bevettem a gyógyszert és ittam rá egy kis vizet.
A pszichiáter hatásos volt, kirángatott a gödörből és segített feldolgozni az eseményeket, rendes volt velem és türelmes, amire nagyon nagy szükség volt, hálás vagyok neki ezért. Mostmár csak akkor kell viszzamennem hozzá, ha a piruláim receptjét akarom feliratni.
Belenéztem a nagy tükörbe, ami a mosdókagyló fölé volt felakasztva. Sikerült elernie az orvosomnak, hogy újra magamra találjak. Újra elkezdtem lovagolni, ennek köszönhetően sikerült elfogadható alakot kreálni magamnak, vállig erő fekete hajamat megnövesztettem, mostmár a derekamig ér, nagy zöld szemeim újra csillogtak, régen kongtak az ürességtől. Hát ez vagyok én.
Vettem egy mély levegőt, egy kicsit sikerült kitisztítanom a fejem, a csengő hirtelen megszólalt, amire egy kicsit megugrottam. Amikor kinyitottam az ajtót szerencsére nem vártak dühös lányok, akik revansot akartak venni rajtam, mert nem tudtak miattam pisilni. Eszembe jutott, hogy kémia órám lesz, amiből dolgozatot írok! Nagy sebességgel rohantam végig a folyosón, magamban mondva a tegnap megtanult anyagot.